Az igazi ajándék!

• Syeszter
• 2016. december 17. szombat

Tavaly az ádventünk minden ádventek ádventje volt! Mi nem csak a karácsonyt, és Jézus születésének megünneplését vártuk, hanem TÉGED! A Te születésedet vártuk, mindennél jobban! Tervezgettük Apával, milyen lenne, ha az ünnepek előtt, vagy közben érkeznél? Hogyan kellene átszervezni Apa szolgálatát a gyülekezetben? Szereztünk helyettest, aki be tudott volna ugrani Apa helyett, ha kell. Minden gondolatunk a körül forgott, hogyan álljuk készen, hogy ha akarsz, jöhess! Bár a doktornőnk mindig finoman intett bennünket, hogy január 10-re vagy kiírva, ne siettessünk! Szükséged van még arra a pár hétre, hogy fejlődjél, növekedjél, de mi már türelmetlenül vártunk. Akartunk! És nem, mi nem akartunk várni! Semmi mást nem kértünk a fa alá ajándékként, csak TÉGED! De te bölcsebb voltál nálunk! Te megvártad a magad idejét, és január 9-én szépen, ahogy kell, megérkeztél.

Eltelt egy év. Mi, Apával, nem változunk: arról beszélünk most, itt az ünnepek előtt, hogy mindjárt egy éves vagy! Alig várjuk, hogy meggyújthassuk az első gyertyát a tortád tetején!  Már a karácsonyi ajándékod mellett ott lapul a szülinapi meglepetésed is! És alig várjuk, hogy odaadhassuk! Már arra is gondoltam, be teszem a fa alá, hadd örülj neki minél előbb. De várok! Mindent a maga idejében!

De ma belém hasított egy furcsa érzés: fogy az időm! Ma délelőtt, amikor együtt hallgattuk a karácsonyi dalokat, az örök klasszikus Kalákát és Te közben felkéredzkedtél, majd elaludtál az ölemben. Csak néztem, ahogy békésen alszol: a kezedben szorongatott játék egyszer csak kigurult a kis tenyeredből, pedig olyan nagyon vigyáztál rá. Tavaly még csak a pocakomban érezhettelek, és türelmetlenül vártalak! Milyen gyorsan elrepült egy év! És nem csak ez az év, a többi is ugyanilyen gyorsan fog tovaszállni. Ma még itt alszol biztonságban a karjaim között, de a holnapod ki tudja merre sodor? Ma még bosszankodom, hogy nem érted meg, hogy nem szabad! De közben elfelejtem, hogy ez az időszak kiváltság! Ajándék Istentől! Ajándék, mert Te magad vagy az ajándékok ajándéka. És nem csak karácsonykor a fa alatt, hanem az év minden napján! Ajándék látni, ahogy felnősz, napról napra okosabb és ügyesebb vagy. Az élet csodája vagy! És minden napunk egy igazi csoda, amit veled tölthetünk. De el fog jönni a nap, amikor összepakolsz, és elmész egy másik városba tanulni vagy dolgozni. Csak főiskolásként mész, vagy már a gimit is máshol kezded, mint annak idején én. Hány évünk van még így együtt, hogy jelen vagyunk egymás mindennapjaiban? Most még nyújtod a kis kezeid az ég felé ha meglátsz, és engem akarsz, azt akarod, hogy felemeljelek, átöleljelek, de pár év, és azt mondod: “Anya, engedj el!” Képes leszek rá?

Nem, nem akarom, hogy rohanjon az idő! Nem akarom siettetni, úgy is fogod tudni, mikor minek van itt az ideje. Mikor hova kell menned, és mennyi időre.

De ma még itt vagy, az ölemben alszol, és boldog vagyok! Te vagy az igazi ajándék számomra Istentől! És akárhány éves leszel, és akármilyen messze leszel tőlem, egyvalami nem változik: mindig Te leszel a legértékesebb ajándék az életemben, amit valaha kaptam!