Még gyerekként otthon megtapasztalhattam az adventi készülődés örömét, amikor nem csak a szívünket, hanem a lakásunkat is díszbe öltöztetjük. Amikor elköltöztem otthonról, és Budapesten éltem a kis belvárosi lakásomban, az adventi időszakban minden évben felöltöztettem a lakásomat. Egy kevés dísz az ajtóra, a polcokra, a galéria oszlopára, és már kész is volt a dekorálás. A sarki virágosnál egyik évben vásároltam egy adventi koszorút, és ha már nagyon elhasználódtak a gyertyák, ha egyáltalán használódtak, akkor kicseréltem rajta őket. Megszokássá vált, és mivel nem volt kivel megosztani, a lényeg elveszett. Szép volt, de üres. Majd amikor két éve, immár a férjemmel magam mögött hagytam Budapestet, a közös otthonunkba csak a szokást hoztam tartalom nélkül. Annyira talán már nem is volt fontos, mindegy volt, van-e dekoráció vagy nincs. A munkából hazajövet egy virágosnál vettem egy koszorút (az előző a költözésnél a kukában landolt), majd kiderült, Daninak egyáltalán nem tetszik, de mivel a következő évben pedig nem gondolkodtunk előre, és advent első vasárnapján szembesültünk azzal, hogy nem vettünk koszorút, így maradt az előző évi, szedett-vedett gyertyákkal.
De idén valami megváltozott. Idén, most először adventben, anya vagyok. Én vagyok, akin múlik, hogy üres szokást örökítek tovább, vagy a tartalmát is tovább adom, hiszen van egy örökmozgó, a világra kíváncsi kisfiam! Az Ő számára azt akarom, hogy az ünnep több legyen, mint a boltból megvásárolható koszorú. Akarom, hogy már most érezze, készül valami, valami jön, valami érkezik, valamit, valakit várunk. Akarom, hogy érezze lássa, az évnek ez a része más! Más, mert Jézus születésnapjának megünneplésére készülünk. Erre az ünnepre felöltöztetjük a szívünket, és ünnepi hangulatot varázsolunk az otthonunk falai közé is.
Elkezdtem én magam elkészíteni a dekorációt. Időben neki álltam, mert tudom, hogy mostanában csak úgy szaladnak a napok. Idén nem engedtem meg magamnak, hogy advent első vasárnapjára koszorú nélkül maradjunk. De idén nem volt jó akármilyen koszorú. Idén csak az volt jó, amit én magam csinálok a családom számára! De akkor még fogalmam sem volt, 
hogy valójában mi van készülőben, hogy idén először engem is magával ragad az ünnepi dekorálás öröme! Aztán lassan ünnepi díszbe öltözött, és fénybe borult a lakás. Pedig nem akartam semmi mást, mint idén először saját készítésű adventi koszorút. Majd miután elkészült, jöttek az ötletek, a polcokra, és minden szabadidőben, amikor Noel aludt, készült valami új. Volt, amiről először nem is sejtettem én magam sem, hogy mi lesz a vége, majd pedig egyre tudatosabban építettem fel a kisvasút köré – amit egy bevásárlás alkalmával láttam meg egy bevásárló központban- a mesevárost:
Ezután már tudatosan kerestem az ötleteket, vagy az ötletek találtak meg különböző interneten elérhető kreatív csoportokban, vagy a pinterest közösségi oldalon, és azt éreztem, hogy ezt és ezt és ezt is meg akarom csinálni. 
És szép sorban készültek a dekorációk. Még Dani is bekapcsolódott a munkába, mert az igazság az, hogy a kandallót én kitaláltam, ő pedig megvalósította, amíg én a kopogtatót csináltam karácsonyi gömbökből, ami végül a templom ajtót fogja dekorálni.
Valamint idén a Noel felirat sem hagyott nyugodni, ezt is muszáj volt valamilyen úton-módon megvalósítani. Így a nappali másik polcának a dekorációja mi más is lehetett volna mint ez: 
Pár apróság is készült az elmúlt hetek alatt, mert kíváncsi voltam hogyan néz ki élőben a wc papír gurigából készült hópihe:
És ma befejezésül 
a maradék anyagokat felhasználva készült még egy karácsonyfa, ami a mesevárosban fogja elfoglalni méltó helyét:
És hogy Noel mit szól mindehhez? Csodálja a fényeket, és a díszeket. Ami igazán különleges, hogy nem bántja, és nem szedi szét a kandallót sem, pedig elérhető magasságban van a számára. 
Megragadunk minden alkalmat, hogy ő maga is része, és ne csak szemlélője legyen az őt körülvevő várakozásnak! Közösen vettünk részt a településünkön már évek óta hagyományként megrendezett adventi gyertyagyújtáson, majd az otthon melegében, míg mi adventi énekeket énekeltünk, ő gyönyörködhetett a koszorú közepében meggyújtott gyertya fényében!
Minden kedves olvasómnak örömteli adventi készülődét kívánok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: