Jeli arborétum. Ti jártatok már itt? Én tudtam, hogy van, a neve rémlett a rég múltból. Rákerestem a neten, és tényleg, nincs messze Celldömölktől. Anya állítja, hogy már jártam is ott egyik osztálykirándulás alkalmával, de számomra teljesen az újdonság erejével hatott. Egy hely, amiről még mindig meg vagyok győződve, hogy most jártam itt először. Legalább is semmilyen emléket nem tudok felidézni, ezzel a csodálatos hellyel kapcsolatban. A weblap viszont félre vezetett bennünket. Nincs minden nap nyitva, legalább is, most nincs, csak hétvégén. De mivel ezt csak a helyszínen tudtuk meg, így kétszer tettük meg az utat.
Első alkalommal, amikor potyára mentünk, végül a Szajki tavaknál kötöttünk ki. Még jó, hogy Apa ebédnél mondta, hogy ha megnézzük az arborétumot, a Szajki-tavak sincsenek messze, oda is érdemes ellátogatni. Valóban érdemes!
A strandra nem mentünk be, mert szerintem Noel az ilyen fajta pancsoláshoz még elég kicsi, és ha jól emlékszem gyerekkoromból, elég hideg itt a víz, így nem szívesen mártogattam volna bele a 6 hónapos fiacskámat. Így maradt Noel számára a jól bevált hordozókendő, és a jó levegőn való alvás Danira kötve, míg mi sétáltunk egyet a délutáni napsütésben.
A természet csodája ismét lenyűgözött, a látvány semmit nem változott az elmúlt évek alatt. Az erdő közepén megbújó tó, vagyis tavak, lenyűgöző látványt nyújtanak! A két tavat éppen csak egy keskeny töltés választja el egymástól, aminek a végén egy kicsike fahíd visz át a túlpartra.
A tó egyik felén ligetes parton sétáltunk, míg a másik oldalon erdőben vezetett az utunk.
A töltés egyik oldalán a strand és annak megszokott hangjai hallatszottak, de ha a másik irányba néztél, akkor a csendes békés mozdulatlan víztükröt láttad, a part két oldalán pedig egymástól pár méterre horgászstégeket. Miután kigyönyörködtük magunkat, beültünk egy helyi vendéglátóhelyre a tó partján, ami úgy hirdette magát, hogy a belső kert a tóra néz. Valóban így volt, csak a kerítés és még pár dolog rontotta a látképet, de marketingfogásnak jó volt, mert bennünket is sikerült becsalniuk. E miatt a kiírás miatt választottuk ezt a helyet és nem a szomszédot. De a lángos legalább finom volt, és közben Noel is felébredt. Így aztán pozitív hozadéka lett annak, hogy mi is takarva voltunk: mert így ott, a teraszon meg is tudtam szoptatni az alvás közben megéhezett és megszomjazott babácskát.
Szombaton viszont eljutottunk az arborétumba, legközelebb már tényleg arról olvashatsz!
Ha tetszett, kérlek segítsd népszerűsíteni a blogot egy Like-al és egy megosztással. Köszönöm!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: