Nem rendelkeztem túl pozitív énképpel, sőt mondhatjuk, ha megkérdezték, hogy mit mondanék magamról, tíz rossz, negatív tulajdonság között talán volt egy pozitív. Ma ez már fordítva van! Több dolog segített abban, hogy átbillenjen az önértékelésem mérlege.
Mivel keresztény vagyok, Istent sem tudom kihagyni a számításaimból, az ő átformáló kegyelme nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma az lehetek aki vagyok, de kellettem hozzá én is!
Rendszeres ima, bibliaolvasás és gyülekezetbe járás mellett a következők segítettek.
Volt egy női imakörünk, mind egyedül álló lányok voltunk, akik hétről hétre összejártunk imádkozni, bátorítottuk egymást, és sokat formálódtunk egymás hite, megtapasztalása által. Azok a beszélgetések szerintem mindegyikünk életéhez nem keveset tettek hozzá. Persze nem titkolt oka volt annak, hogy ezt az imakört létrehoztam: férjhez akartam menni! Gondoltam, ha többen imádkozunk ezért, akkor majd csak sikerül. De közben a cél átformálódott, és 4 év imakör vezetés után került csak rám a sor. Pontosan, minden nyáron férjhez ment közülünk valaki. Igen, pontosan tudom mit jelent keserűnek lenni, ahelyett, hogy örültem volna. De ez a négy év, ha nem lett volna, nem ugyan az a személy lennék, mint aki most vagyok. Isten azon keresztül, hogy imában és ige olvasásban időt töltöttem vele, a kezébe tudta venni az életemet, mert képes voltam átadni neki az irányítást.
Volt egy naplóm, azért is örülök, hogy elkezdtem írni, mert nagyon szépen nyomon követhető benne az, hogyan is változtatta meg Isten a gondolkodásomat elsősorban magamról, és ennek hatására én magam is megváltoztam. Hadd álljon itt most egy bejegyzés rész a naplómból, csak hogy lásd, honnan indultam, és hogy nem voltam mindig ilyen jó lelki állapotban! Hátha segít neked is, abban hogy valamit felismerjél, ami a mai napig kihat a mindennapjaidra:
2010.07.30. “Ma Isten megengedte, hogy meglássam az életemben azt a Falat, amit sok-sok évvel ezelőtt húztam fel magam köré. Igen, ezért vagyok magányos, semmi másért. Mert a Fal mindenkit megakadályoz abban, hogy közel jöjjön hozzám. Pontosabban megvéd, hogy bárki közel tudjon jönni, vagy bárkit közel engedjek magamhoz. De olyan természetes része lett az életemnek, hogy meg is feledkeztem róla, hogy van a Fal, amit én építettem fel. Igen, ma már több rétegű. Az elején csak egy rétege volt, de időről időre egyre vastagabb lett. Miért? Mert csalódtam, mert nem kaptam meg azt amire a legjobban vágytam! A társra, a boldogságra, a boldog párkapcsolatra. És elhittem, hogy ez nekem nem jár, hogy az az én keresztem, hogy egyedül kell leélni az életemet, boldogtalanul. Elhittem, hogy a szerelem és boldogság mindenkinek jár, csak nekem nem. Majd berendeztem az életemet arra, hogy ha vágyom valamire, kezdjem el feldolgozni a veszteséget már most, mert akkor ha kiderül, hogy nem lehet az enyém soha, már nem fog annyira fájni, akkor már nem fogok csalódni, mert nem ér meglepetésként.” De ez hazugság! És annyira fáj látni ma, amikor már a falak nélkül élem az életemet, hogy hány, de hány ember él bezárva a saját maga által elépített falak mögé. Látni, hogy közben eltelik az élet, és elhiszik a hazugságokat, amiket a csalódásaik miatt örök érvényűnek kezelnek önmagukra nézve!
Olyan sokszor feltesszük a következő kérdéseket: Ki vagyok én? Hogyan változzak meg, hogy jó legyek? Milyennek kellene lennem, hogy én is kelljek valakinek? Most had tegyek fel én pár kérdést Neked, ami talán elgondolkodtat! Ami talán közelebb visz önmagadhoz! Ha van kedved, vegyél egy szép füzetet, írjál naplót magadnak, írd le a válaszaidat! Gondold végig! Hidd el, megéri!