Igen, erről majdnem megfeledkeztem! De hadd indítsam ezt a történetet egy kicsit messzebbről. Azt már írtam, hogy sokáig egyedülálló nőként éltem nem mindennapinak mondható életemet, de a saját család hiányzott belőle. Egészen pontosan a 30-at már betöltöttem, amikor megismertem azt az embert, akire vártam. De mi volt addig?
Egészen pontosan semmi! Miért? Mert elvárásaim voltak! Hiába mondta mindenki, hogy ha nem engedek az elvárásaimból, egyedül fogom leélni az életemet. De vannak olyan elvárások, amikből, józan ész ide vagy oda, nem lehet engedni! Persze sok mindennel próbálkoztam, mert az a típusú ember vagyok, aki szereti a kezébe venni az irányítást, és megoldani mindent. Regisztráltam társkereső oldalon, hogy majd ott megtalálom az igazit. Tapasztalatszerzésnek jó volt, de hamar kiderült, hogy ez számomra nem járható út. Nincs olyan keresési szempont rendszer, ami nekem megfelelő lett volna. Majd amikor elkezdtem gyülekezetbe járni, egy dolgot megértettem: hogy miért nem felelt meg senki! Mert az értékrendre nem lehet rákeresni. Lehet valaki 180 cm, 80 kg, diplomás, szőke, barna, ez egy kapcsolathoz nagyon kevés. Ha nem ugyanazt értjük ugyanazon, ha nem ugyanaz a fontos, nem azonosak az értékek, nem fog működni. Azt éreztem, ha ezzel vagy azzal a fiúval közünk lenne egymáshoz, sok mindenben meg kellene alkudnom, elnyomni magamban olyan dolgokat, amiktől én én vagyok. Ezt az áldozatot pedig nem voltam hajlandó vállalni senki miatt! Éppen elég rossz példa van, volt a környezetemben, akik szenvedtek kapcsolatban, házasságban, csak azért mert megalkudtak. Így maradtam inkább egyedül. Majd jött Dani, elkezdtünk egymással beszélgetni, és értettük egymást. Végre valaki tényleg egy nyelvet beszélt velem! Ő az, aki mellett önmagam lehetek, nem csak fél én, hogy megfeleljek az elvárásainak. Úgy vagyok jó neki, ahogy vagyok, és viszont. Nem érzem magam butának mellette, ha valamit nem tudok, vagy rosszul tudok. Szépnek lát akkor is, amikor én kismamaként nem vagyok éppen a csúcsformámban és folytathatnám a sort. Persze amikor hirtelen megjelent az életemben, mindenki meglepődött, főleg, hogy nem telt el egy év, és össze is házasodtunk. De a legnagyobb megerősítés mindkettőnk Istentől érkezett. Nem kevés átimádkozott év volt mögöttünk a TÁRSért. Azért a társért, akit Isten rendelt nekünk. Mi nem bevonzani akartuk a másikat, mint ma olyan nagy divatja van ennek az ezotéria világában. Mi valóban a mindenható Isten akaratát kerestük az életünkben, és ráadásként megkaptuk egymást!
Kedves Olvasóm! Ha hasonló cipőben jársz, mint én voltam, egyedül vagy, de nem találod a másik feled, a legelső lépés, hogy gondold végig ki vagy TE! Milyen értékrend szerint élsz? Stabil értékrended van, vagy az alapján változik, hogy éppen milyen fiúval ismerkedsz? Ma kereszténynek nevezed magad, de holnap buddhista leszel, mert megismerkedtél egy szimpatikus és szemrevaló buddhista fiúval? Vagy benne maradsz egy kapcsolatban, mert hátha békából királyfi lesz, mert olyan sok hasonló történetet hallottál már, csak ki kell tartani, el nem köteleződsz mellette, amíg nem lesz királyfi, de el sem engeded, mert nehogy azután legyen királyfi miután elengedted. De lehet, hogy Ő a te számodra sohasem lesz királyfi! Még egy fontos gondolat, egy férfi egy kapcsolatban, házasságban sosem lesz az, vagy olyan, ami vagy amilyen előtte nem volt. Dani a kapcsolatunk elején nem győzte hangsúlyozni, hogy számára olyan nagy csoda, hogy én pont azokat a tulajdonságait szeretem, amik korábban más lányokat elijesztettek tőle. Mert Ő az én királyfim senki másé!
Így bátran hagytam el Budapestet, hagytam magam mögött az addigi életemet, mert tudtam az vár a végállomáson, akivel leakarom, és le fogom élni az életemet!
A következő bejegyzésemben olvashatsz egy kicsit önismeretről, Isten vezetéséről! Gyere vissza, és meglátod!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: